A Közel-Kelet és Észak-Afrika tovagyűrűző politikai krízise januárban kezdődött Ben Ali tunéziai uralkodó megbuktatásával. Ez az esemény inkább érdekes hírként csapta meg a befektetők fülét, minthogy annak nagyobb jelentőséget szántak volna. Majd ezt követően több térségbeli országban tüntetések kezdődtek az aktuális uralkodó és kizsákmányoló rendszere ellen.
Az események legnagyobb szereplőjeként Egyiptom következett, ahol már felütötte a fejét egy kis aggodalom a Szuezi csatorna kapcsán, de polgárháborús helyzetre nem került sor, Hosni Mubarak lemondott a hatalmáról, amibe a hírek szerint elég rendesen bele is betegedett. Ez érthető, hogy miért. A szomszédos országok persze egyre inkább érezték, hogy most összefogva sokkal erősebbek bármilyen elnyomó hatalomtól és sivatagi viharként söprik el a tekintélyelvű rendszereket. Jemenben, Algériában, Marokkóban, Bahreinben is hasonló megmozdulások alakultak ki, ami már jelentős méreteket ölt. Bahrein már elég fontos államnak számít az arab világban, mivel egyike az arab tőke központjának.
A mostani Líbiai események minden eddiginél brutálisabbak. A líbiai elnök minden eszközzel megpróbálja megfékezni a rendszere ellen támadókat, és a helyzet totális polgárháborúba torkollott, olyannyira, hogy egyesek szerint Khadafi- a magát mártírnak nevező elnök- már tömegpusztító fegyvereket is be kíván vetni. A líbiai helyzet több szempontból más, mint a többi konfliktus. Egyrészt ez az eddigi legbrutálisabb és a világ tőkepiacaira is messze ennek az eseménynek van a legnagyobb hatása. Afrika legnagyobb olajkészleteivel rendelkező országából a külföldi cégek a termelés leállítása után evakuálják dolgozóikat. Az érintett cégek részvényárfolyamai esésnek indulnak, az olaj világpiaci ára pedig meredek emelkedésbe kezdett.
Líbia a világ 15. legnagyobb olajexportőre napi 1,2 millió hordóval naponta és a világ olajkészleteinek 3%-ával rendelkezik. A kitermelésének leállását csak Európa érezheti meg, ezen belül is Olaszország, mivel olajimportjának közel 30%-át Líbia teszi ki. Ez tehát ellátási zavarokat okozhat a taljánoknál. Németország, Franciaország és Spanyolország esetében 8-9%-os teljes fogyasztáson belüli kitettségről beszélhetünk. Persze nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az uniós tagországok három hónapra elegendő stratégiai készlettel rendelkeznek, amely tompítja a szállítások esetleges kimaradásából eredő hatást.
Mégsem lehetünk nyugodtak a fekete arany árával és kínálatával kapcsolatban. A térségben ugyanis nyugtalanság jelei tapasztalhatók a világ legnagyobb olajexportőr országában Szaud- Arábiában (a közel keleti olajkészleteknek több mint 35 százaléka Szaúd-Arábia birtokában van) és a második legnagyobb exportőr Iránban is. Abban az esetben, ha valamelyik országban is hasonló megmozdulások kezdődnének az lényeges olajár-emelkedést jelentene és további feszültségeket okozna a piacokon. Nem beszélve arról, hogy az energiaárak emelkedése esetén inflációnövekedés következne be, ami a válságból kilábalni próbáló gazdaságok ,megakasztását eredményezné.
Elemzők szerint annak az esélye, hogy akár Szaud-Arábiában is lázongások alakuljanak ki nagyon minimális. Mindenesetre érdemes figyelembe venni, hogy a szaud király Abdullah bin Abdul-Aziz a három hónapig tartó külföldi gyógykezelés után szerdán hazatért és elkezdte a tűzoltását. Olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek az életfeltételek javítását célozzák. Valószínű, hogy az „Oszd meg és uralkodj” -tovább elvet követi. Érdemes Szaud-Arábiára figyelni!
