A grafikonon Magyarország konszolidált államadósságát láthatjuk, mely meredeken felfele ívelő pályát ír le. Jelenleg ez a mutató határozza meg mindennapi életünket, ugyanis a kormány tevékenységének a középpontjában a mindenkori adósság csökkentése áll.

A rendszerváltást követően a az adósságunk folyamatos emelkedésben van egyetlen csökkenést eredményező időszak kivételével. A szociális piacgazdaság és a demokrácia átvétele és sajátos magyar alkalmazása az állami vagyon fillérekért történő privatizálásában és adósságfelhalmozásban testesült meg. Miért? A kérdés költői. 2001-óta nagy ütemben nőtt az adósságunk. Egy érdekes emelkedő és csökkenő trendet találtunk a a 2008-09-es időszakban, ami a válság kirobbanását és az azt követő megszorításokat reprezentálja. Elméletileg a csökkenő pálya útján haladunk, ami nagyon verejtékes időszakot jelent a társadalmi csoportok számára, főleg a középosztály számára. Kérdés, hogy a kormánynak megmarad-e a társadalmi támogatottsága a hiánycsökkentő intézkedések végrehajtásában, vagy intézkedések hiányában tovább nő az adósságunk és a függőségünk.

A jövőkép iszonyatos, ha Görögországra gondolunk. Második mentőcsomagot próbálnak összeállítani számára, valamint a maradék állami vagyon kiprivatizálásába kényszerítik bele, ami a profitorientált vállalatok kezében landol. Ez a teljes kiszolgáltatottság, modern kori rabszolgaság. Reméljük mi nem jutunk ilyen sorsra, mert ez a jövő generációjának egy szinte élhetetlen országot teremtene.

József Attila már nagyon korán ráébredt a rendszer hibáira, és érdemes lenne régi magyar gondolkodók műveit gyakrabban forgatni a jelenlegi döntéshozóknak is...