Úgy tűnik egyelőre lecsillapodtak az európai adósságválsággal kapcsolatos befektetői félelmek, a mindent maga alá temető adóssághegyek viszont nem tűnnnek el egyik pillanatról a másikra. Azt az utóbbi időben a "saját" bőrünkön is tapasztalhattuk, hogy milyen is az, amikor egy ország gazdasága iránti külföldi befektetői bizalom hirtelen meggyengül. Ez az amitől az eladósodott országok tarhatnak, ugyanis tudjuk, hogy nemcsak az EU-n belül, de a Monetáris Unión belül is vannak ilyen téren sebezhető országok.

 Mindeközben az USA-ról nem nagyon lehet hallani semmit. Az adósságválsággal kapcsolatos problémák eddig csak az EU-ban ütötték fel a fejüket, ami EUR/USD árfolyamán is meglátszott. A képen jól látszik, hogy hogyan nő a hiány az USA-ban és milyen ellenirányú intézkedéseket próbálnak bevezetni. Az Egyesült Államokkal kapcsolatban még egyéb dolgok is borzolják a kedélyeket. Ugyanis az adósságplafon limitjének megemelése kapcsán politikai csatározások indultak el az ellenzéki politikusok egy csoportja által. Az államadósság már idén márciusra elérheti a 14,3 ezer milliárd dolláros plafont, amit ha nem sikerülne megemelni -mint azt tették az utóbbi években folyamatosan- az USA fizetésképtelensége következne be. Ennek azért a valószínűsége egyenlóő a nullával, de mi történok ezután? A limit megemelését köbvetően a FED (amerikai központi bank) folytatja államkötvény vásárlását, amit már nagy erőkkel elkezdett. Ugyanis jelen állás szerint a FED a legnagyobb hitelezője az USA-nak 1108 milliárd dollárral, Kína így a második helyre szorult vissza, 896 milliárd dollár értékű állománnyal. A harmadik Japán 877 milliárddal. Mondhatjuk, hogy ez azért nem nagy tétel a 14,3 ezer milliárdhoz, de a FED részarányának növekedése elég intenzív. Ami azt jelenti, hogy a FED úgynevezett "pénznyomda" technikát alkalmazva finanszírozza a költségvetést. Ez bevett szokása a EKB-nak, ha valamelyik perifériaországot kikezdik a befektetők. Természetesen ez mind a dollár és az euró gyengüléséhez vezet. Ezek után érthető, hogy minden politikus úgy fél az inflációtól, mint a legveszélyesebb fenevadtól. Kérdés, hogy a "pénznyomda" leéllítását követően ki és hogyan tudja majd finanszírozni magát, illetve kiadásait csökkenteni.

Ebben az olvasatban nem az adósságproblémák megoldásáról, csupán csak elnapolásáról beszélhetünk és tudjuk, hogy egy esetleges "borongósabb" hangulatban merre mozoghatnak a piacok. 

Természetesen a legjobb az lenne, ha a közeljövőben az Uniós honatyák a problémák rendezésére kitalálnának valamilyen forgatókönyvet.