eljesen más megítélés alá kerülhet David Livingstone öröksége, miután a szakemberek helyreállították az orvos-felfedező eleddig olvashatatlan naplóját. 
A történelem egyik nagy pillanata volt, amikor 140 évvel ezelőtt David Livingstone találkozott Henry M. Stanleyvel, az amerikai New York Herald című lap újságírójával, akinek elmesélte, hogyan öltek le rabszolgakereskedők négyszáz ártatlan bennszülöttet. Állítólag ekkor hangzott el a mára szállóigévé nemesedett kérdés: „Mr. Livingstone, nemdebár?” Stanleynek a mészárlásról írt cikke azonnali cselekvésre késztette Londont, a kormány intézkedéseket tett a kelet-afrikai rabszolgakereskedelem felszámolására, Livingstone beírta magát a történelemkönyvekbe, ő pedig elindulhatott afrikai hódító útjára.
Egy nemzetközi kutatócsapat, élén a pennsylvaniai Indiana Egyetem kutatójával, Adrian Wisnickival, egy másfél éven át tartó projekt során elemezte és közzétette Livingstone eredeti elbeszélését, amely egy naplóban látott napvilágot. Az olvashatatlan dokumentumot a National Endowment for the Humanities pénzügyi támogatásának köszönhetően digitalizálták, s immár az interneten is elérhető.
Livingstone igazi nemzeti hős volt, de a napló írásakor már teljesen elfelejtkeztek róla, ellátása pedig szűkösnek bizonyult. A naplóban a rabszolgakereskedelem „elmondhatatlan fájdalmáról” ír; a brutális mészárlásra egy kongói faluban, Nyangwe-ban került sor, ami miatt Livingstone megváltoztatta tervét, és találkozott Stanleyvel.
A mészárlás a The Last Journals of David Livingstone című, 1874-ben – egy évvel a felfedező halála után – kiadott mű legizgalmasabb fejezete. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a Livingstone barátja, Horace Waller által szerkesztett könyv nagyban eltér az eredeti kézirattól. Wisnicki szerint a naplóból kiderül, hogy a féktelen öldöklésben Livingstone emberei is részt vettek, s miután az eseményeket testközelből szemlélő Livingstone úgy látta, már semmit nem tehet a gyilkoló gépezetek megfékezésére, komoly lelkiismeret-furdalás kezdte gyötörni.
A szerkesztett változatba ez már nem került be, Livingstone saját elbeszéléséit átírta, vagy egész egyszerűen egyes részeket kihúzott. Wisnicki szentül hiszi: amennyiben az eredeti, 1871-es naplót kiadták volna, a történészek is teljesen más szemmel tekintettek volna Livingstone örökségére.
forrás: http://mult-kor.hu
